Rekvényi Katalin, Vitrai Sára
Ez az írás a Mi a poliamoria? Információk affirmatív szakembereknek cikksorozatunk 3. része. Az első részben a poliamoria fogalmi definícióját olvashatják, a másodikban a pszichológus szakemberek hozzáállását ismertettük ehhez az etikus non-monogám kapcsolattípushoz. Ez az írás az egészségügyben dolgozók számára szolgálhat hasznos ismeretekkel a poliamor kliensekkel végzett munkához.
Elterjedt sztereotípia, hogy a több partnerrel érintkező poliamor és/vagy biszexuális életforma nagyobb STD (nemi úton terjedő betegség) rizikófaktorral jár együtt, azaz a többszerelmű és több nemhez is vonzódó emberek nagyobb eséllyel kapnak meg és adnak tovább nemi úton terjedő betegségeket (Wesxt, 1996, idézi Weitzman 2006.). Ennek valóságtartalma is megdőlni látszik a kutatások fényében. Egy nagy mintát vizsgáló amerikai felmérés eredményei szerint a poliamor válaszadók kétharmadának nem volt soha semmiféle nemi betegsége. Ez az eredmény, összevetve az amerikai átlagpopuláció eredményeivel (Alan Guttmann Institute, 1993. – négyből egy embernek van/volt nemi betegsége; idézi: Weitzman, 2006.) azt mutatja, hogy biszexuális és/vagy poliamor emberek nem élik az életüket magasabb STD rizikófaktorral, mint az átlag amerikaiak.
Minden szexuális együttlét esetében fontos, hogy szó essen a partnerek között a szexuális biztonságról, vagyis, hogy mindenki tisztában legyen a vállalt egészségügyi kockázatokkal és számára megfelelő védekezési módszert válasszon. Ha egy poliamor kapcsolatról van szó, akkor ez halmozottan
érvényes. Minden partner, aki szexuálisan kapcsolódik, egyben azok egészségét is veszélybe sodorhatja, akikkel nincsen közvetlenül kapcsolatban. Ezért fontos közös megállapodásra jutni abban, hogy milyen védekezési módszert választanak a résztvevők.
Az egészségügyi szakember szempontjából fontos, hogy ne legyen előítéletes azokkal szemben, akiknek több szexuális partnerük van. Ez a szituáció nem feltétlenül jár együtt azzal, hogy felelőtlenek vagy hűtlenek lennének. Mivel általában többet beszélnek erről (és rendszeresen járnak szűrésre) egy
poliamor kapcsolatban – ahogy a fent említett kutatási eredményekből látszik – kevesebb a fertőzési vagy megbetegedési kockázat, mint mondjuk, egy olyan monogám kapcsolatban, ahol az egyik partner félrelép (így a megcsalt partner nem tud róla, hogy milyen egészségügyi kockázatnak van kitéve).
Kép: Pixabay
