Tamás-Zaka Dóra
Az LMB+ kliensek élethelyzetének, élményeinek és szükségleteinek sokszínűsége olyan adottság, melyre fontos, hogy a segítő szakmában dolgozók fel legyenek készülve. Ebben segít az affirmatív pszichológia. Bár maga a kifejezés úgy hangozhat, mintha egy külön terápiás irányzat lenne ez a pszichológián belül, azonban sokkal inkább egy segítő (tanácsadói/terápiás) beállítódásáról szól.
Ennek keretében az affirmatív szakember egy olyan speciális szemléleti keretben dolgozik az LMB+ kliensekkel, amely reflektál arra, hogy a társadalomban hagyományosan hetero- és cisz-normativitás uralkodik, amely gyakran együtt jár az ezektől eltérő szexuális orientációk és nemi identitások negatív megítélésével, ami káros hatásokat okoz a mentális egészségre. Ezzel egyértelműsíti azt is, hogy nem maga a szexuális és nemi kisebbséghez tartozás az, ami ezekért a káros hatásokért felelős, hanem a társadalom tagjainak és intézményeinek erre adott reakciója (3). Az affirmatív megközelítés a nemi vonzalomban és a társadalmi nemben megjelenő diverzitásra egyaránt normalitásként tekint, ami egyúttal azt is jelenti, hogy az ezekben történő változás elérése (pl. a melegek/transzneműek „meggyógyítása”) sosem lehet egyetlen segítői folyamat fókusza sem. Az affirmatív megközelítés figyelembe veszi azt is, hogy az LMB+ személyeket érő negatív hatások is alakítják a kisebbségi identitást, amelynek a befolyása nem tekinthető semmisnek terápiás keretek között sem (2). Az affirmatív szemléletű terápia nyíltan kezeli a szociális egyenlőtlenségeket, az LMB+ személyek és a társadalom kapcsolódását figyeli, teszi mindezt úgy, hogy közben hangsúlyt fektet a jobb mentális ellenállóképesség elérésére és a megküzdési módok kialakítására, építve a kliensek erősségeire (7).
Az affirmatív terápia időnként olyan speciális kérdésekkel foglalkozik, mint a coming out vagy épp a rejtőzködés, esetleg a párválasztás és családalapítás kérdései. Amikor azonban kevésbé LMB+-specifikus kérdések vannak előtérben egy terápiás térben, akkor is fontos ügyelni az affirmatív jelenlétre. Például arra, hogy a szakember szóhasználata ne közvetítsen már önmagában is hetero- vagy cisznormatív beállítódást, azaz ne tekintse kiindulási alapnak, hogy valaki heteroszexuális és cisznemű. Bármennyire is nem gondolunk bele, a heteronormativitás része a mindennapjainknak, az élet sok területén szembesülünk ezzel napról napra. Egy heteroszexuális, cisznemű nő vagy férfi nem kell, hogy attól tartson, hogy egy uszodai öltözőben, esetleg egy nyilvános illemhelyen megkérdőjelezik a döntését, hogy jó helyen van-e, szabad-e azt a helyiséget használnia. Ahogy az sem merül fel a cisznemű heteroszexuális emberek esetén, hogy bárkinek bizonygatnia kellene, hogy milyen nemi szervei vannak, vagy épp, hogyan él nemi életet. Sosem kérdőjelezik meg, hogy miért is heteroszexuális, hogy próbálta-e azonos nemű párral, és nem mondják, hogy majd elmúlik. A szexuális és nemi kisebbségekhez tartozó személyek viszont napról napra ki vannak téve a stigmatizáció és a bántalmazás fájdalmas és romboló hatásainak. A társadalmi beállítódás azt az üzenetet közvetíti, hogy a heteroszexuális, cisznemű emberek felsőbbrendűek az LMB+ csoportokhoz tartozókhoz képest. A bántalmazás, a kirekesztés és a mikroagressziók pedig mind hozzájárulnak az LMB+-személyek magasabb stresszszintjéhez. Ez a kisebbségi stressz, ami bizonyítottan káros a rövid és hosszú távú egészségre nézve egyaránt (4).
Egy terápiás térben ezeknek a megjelenése csak fokozza az LMB+ kliensekre helyezkedő nyomást. Itt jön képbe az affirmativitás, amelynek megvalósításához elengedhetetlen a kulturális alázat, a segítő proaktivitása és tudatossága, valamint önismerete, de éppúgy szükség van a speciális szaktudásra is (5). Vannak LMB+-specifikus élethelyzetek és témák (mint például a coming out, a tranzíció vagy akár a családalapítás kérdései), amelyek jobb megértéséhez és a megfelelő segítségnyújtáshoz elengedhetetlen a tanulás, ismeretszerzés (6). Ugyanakkor a mikroagressziók sokszor a segítő saját előtörténetében, hiedelemrendszerében gyökereznek, így a tudás önmagában mégsem elég. A segítő szakemberek affirmatív szemléletű képzésében mind az önismeret fejlesztése, mind a tudásbővítés megfelelő szerepet kell, hogy kapjon.
Mindezek fényében tehát elmondható, hogy egy megfelelően képzett és kellő önismerettel rendelkező affirmatív szemléletű pszichológus mellett nem fog például egy LMB+ kliens mikroagresszióval szembesülni. Nem lesz nyíltan kifejezett heteroszexizmus, nem kell tartani a mikroinzultusoktól, amik például akár a külső-belső tulajdonságok mentén aktiválódó sztereotípiákról szólnak. Nem lesznek megkérdőjelezve az LMB+-specifikus tapasztalatok, vagy érvénytelenítve a nehéz érzések, amik a bántalmazásról, kirekesztésről szóló helyzetekből erednek (9). De éppígy nem fogja a segítő szakember szó nélkül hagyni sem a nemi identitás és a szexuális orientáció kérdéseit. Nem fog úgy tenni, mintha nem okozna ez változásokat az LMB+ kliensek életében, hiszen okoz. Nem fogja egy-egy ettől független témában megélt nehézségnél sem figyelmen kívül hagyni a szexuális kisebbségi létet, hiszen a hatások akkor is jelen vannak, ha épp nem nyíltan erről szól a történet. Ha ugyanabban a kulturális közegben él, mint a kliens, még könnyebben tud reflektálni azokra a negatív, elnyomó, kiközösítő üzenetekre, amelyekkel az adott közeg él, ha nem, akkor viszont fontos segítő feladata ezeknek a specifikumoknak a megismerése is. Hiszen a kisebbségi hatások kumulálódhatnak, így fontos figyelembe venni az adott népcsoporthoz vagy akár valláshoz, ideológiához tartozás hatásait, sőt akár azt is, ha fennáll valamilyen mentális zavarban való érintettség (pl. autizmus spektrumzavar). Ezek nyílt kimondása is fontos az affirmatív szemléletű segítésben. Viszont a szakember mindezt sosem úgy teszi, hogy a nehézségekért az LMB+ klienst okolja (8). Az affirmatív segítő kommunikációja is odafigyelésről árulkodik. Ha egy nő ül vele szemben, akiről még nem tudja, hogy milyen a nemi identitása és a szexuális orientációja, nem fogja azt kérdezni: „van-e férje?”. Helyette gender-semlegesebben közelít majd a témához, párként vagy partnerként utalva a párkapcsolatra. Éppígy nem fogja a várandósság tényét automatikusan szexuális közösülés eredményének tekinteni. Nem fog „átoperálásként” utalni a nemi megerősítő műtétre és nem fogja a klienst „igazi nőkhöz” és „igazi férfiakhoz” hasonlítani. Nem fogja megkérdőjelezni azt az identitásjelölést, amit a kliens saját magára használ. Azon a néven fogja őt szólítani, ahogy azt ő maga kéri. Nem tesz finom utalásokat, nem lepődik meg, ha a külső nemi jelleg és aközött, ahogy a kliens saját magát azonosítja, nem teljes az összhang (1). Együttérez a rendszerszintű elnyomással, amiben az adott kliens él, de nem lesajnáló, sokkal inkább bátorító és megerősítő módon. Elismeri a speciális nehézségek létezését, és törekszik rá, hogy minél szélesebb körű ismereteket szerezzen a különböző LMB+-specifikus témákról. Ha valamiről mégsem rendelkezik elég információval, kellő szakmai alázattal kezeli ezt, akár a kliens segítségét kérve a tájékozódás lehetőségeiről (10). Az affirmatív szemléletű segítő ismeri az alternatív családtípusokat és elismeri a „választott család”, a közösségek fontosságát. Mindezekkel együtt már meg tudja teremteni azt a biztonságos teret, ami egy segítő folyamat elengedhetetlen feltétele. A jó hír, hogy a képzések, ahol mindezt a tudást, önismeretet és szemléletet elsajátíthatják a szakemberek, egyre inkább elérhetőek, így talán a társadalmi előítéletekkel és a kisebbségi stressz mentális egészségre gyakorolt negatív hatásaival is egyre több szakember segíthet a megküzdésben.
Hivatkozások:
- Anzani, A., Morris, E. R., & Galupo, M. P. (2019). From Absence of Microaggressions to Seeing Authentic Gender: Transgender Clients’ Experiences with Microaffirmations in Therapy. Journal of LGBT Issues in Counseling, 13(4), 258–275.
- Árkovics, A., Terenyi, Z. & Varga S., K. (Szerk.). Trauma-kaleidoszkóp. Oriold és társai kft.
- Magyar Pszichológiai Társaság (2016). Útmutató a meleg, leszbikus, biszexuális, transznemű és gender-nonkonform kliensekkel folytatott pszichológiai munkához.
- Meyer, I. H. (2003). Prejudice, social stress, and mental health in lesbian, gay, and bisexual populations: conceptual issues and research evidence. Psychological bulletin, 129(5), 674.
- Moradi, B., & Budge, S. L. (2018). Engaging in LGBQ+ affirmative psychotherapies with all clients: Defining themes and practices. Journal of clinical psychology, 74(11), 2028-2042.
- Nealy, e. (2017). Transgender Children and Youth: Cultivating Pride and Joy with Families in Transition. W. W. Norton & Company. New York, New York.
- O’Shaughnessy, T., & Speir, Z. (2018). The state of LGBQ affirmative therapy clinical research: A mixed-methods systematic synthesis. Psychology of Sexual Orientation and Gender Diversity, 5(1), 82–98.
- Shelton K, Delgado-Romero EA. Sexual orientation microaggressions: the experience of lesbian, gay, bisexual, and queer clients in psychotherapy. J Couns Psychol. 2011 Apr;58(2):210-21.
- Shipherd, J. C., Berke, D., & Livingston, N. A. (2019). Trauma recovery in the transgender and gender diverse community: Extensions of the Minority Stress Model for treatment planning. Cognitive and Behavioral Practice, 26(4), 629–646.
- Sue DW, Capodilupo CM, Torino GC, Bucceri JM, Holder AM, Nadal KL, Esquilin M. Racial microaggressions in everyday life: implications for clinical practice. Am Psychol. 2007 May-Jun;62(4):271-86.
