Vendégposzt – Demetrovics Orsolya kutatás-összefoglalója
Egyre növekvő számú bizonyíték támasztja alá, hogy a nembináris nemi identitású emberek
körében felülreprezentált az elkerülő, korlátozó táplálékbeviteli zavar (ARFID) előfordulása,
ugyanakkor a háttérben álló mechanizmusok egyelőre ismeretlenek. A nembináris nemi
identitás és a neurodivergencia sokszor együtt jár, és a szenzoros túlérzékenység a közös
faktor az autizmusban, az ADHD-ban és az ARFID-ban érintett személyek tapasztalta szerint.
Thomas és munkatársai a szenzoros érzékenységek (mind a túl, mind az alul-érzékenység)
hozzájárulásának vizsgálatát tűzték ki célul, miközben az autisztikus és ADHD vonásokat
kontrollálták a vizsgálat során.
Thomas és munkatársai 2025 februárjában publikált vizsgálatában 182, nembináris felnőtt
töltött ki egy online kérdőíveket Nagy-Britanniában, melyekkel a saját beszámolók alapán
vetették össze az ARFID tüneteinek súlyosságának együtt járását a szenzoros
érzékenységekkel, autisztikus és ADHD-s vonásokkal, miközben kontrollálták a résztvevők
alakkal és testsúllyal kapcsolatos aggályait. Az eredmények alapján a nembináris nemi
identitású résztvevők körében az ARFID tünetei a szenzoros érzékenységek magasabb
fokával, illetve több autisztikus és ADHD-s vonásal jártak együtt, az alakkal és a testsúllyal
kapcsolatos aggodalmak kontrollálása után is. Sőt, a szenzoros érzékenységek, ezen belül is
a szenzoros túlérzékenység önmagában is bejósolta az ARFID tüneteinek súlyosságát,
miután az autisztikus és ADHD-s vonásokat kontrollálták.
A szenzoros érzékenységek különösen fontos szerepet játszanak, ha nembináris nemi
identitású neurodivergens felnőttekről gondolkodunk. A kutatás eredményei alapján a
nembináris felnőttek körében a szenzoros túlérzékenységnek nagyobb szerepe van az
ARFID tüneteinek kialakulásában, mint az autisztikus és ADHD-s vonásoknak.
A nembináris személyek (olyan személyek, akik nem a születéskor meghatározott nemüket
érzik megfelelőnek) között magasabb a különböző evászavarok kialakulásának esélye.
Az evészavarok jelen vannak a transz bináris férfiak és nők, illetve azon személyek esetében
is, akik nembinárisként, illetve a kategóriák között, vagy azokon kívül, esetleg
genderfluidként határozzák meg a nemi identitásukat. Egy friss metaanalízis a bináris transz
személyek körében 17,7%-os előfordulási valószínűséget talált az evészavarok tekintetében.
Az adatok alapján a nembináris személyek körében még ennél is magasabb ez az arány. Ezek
a becsült adatok jelentősen magasabbak a ciszgender nők és férfiak (1,8% és 0,2%) esetében
mért százalékoknál. A nembináris személyek esetében az evészavar tüneteinek számos
funkciója lehet, például a nemi identifikációnak megfelelőbb testkép elérése, a pubertáskor
beköszöntének elodázása, a menstruáció késleltetése, és/vagy az inter- és intraperszonáis
sztresszorok miatt érzett érzelmi megpróbáltatások szintjének csökkentése. Összesen két
tanulmány vizsgálta az idősebb kamaszok és felnőttek esetében az ARFID jelenlétét, ezek
0,3% és 4,7%-ban állapították meg a prevalenciáját az átlagpopuláció esetében. A betegség
kialakulásának útja még mindig nem ismert, de a bizonyítékok szerint a zavar általában már
gyerekkorban megjelenik, és az egész élet során fennmarad.
A szenzoros alapú ételelkerülés, illetve az evés, ételek iránti érdektelenség altípusok
jellemzőbben fordulnak elő az ARFID-dal és ASD-vel, vagy ADHD-val diagnosztizált
személyek körében, mint a harmadik, félelem vezérelt altípus. E két altípus előfordulása
összefüggésben állhat az autizmussal és ADHD-val összefüggő viselkedéses és kognitív
mintázatokkal. Ezek közé tartoznak a szenzoros érzékenységek, érzelemszabályozási
nehézségek, hiperaktivitás és impulzivitás, viselkedésben és gondolkodásban megjelenő
rigiditás, mint például önstimuláció (stimming), egyfókuszú (monotróp) érdeklődés, és a
bizonytalansággal, illetve újdonsággal való megküzdés nehézségei. Ezek a jellemzők az
ARFID-ban érintett személyeknél megfigyelhető evési mintázat kialakulásához vezetnek,
mint például rigid szabályok az ételek elkészítése kapcsán, márkahűség, a kellemes szenzoros
tulajdonságokkal rendelkező ételek fogyasztása.
Összességében az eddig kutatások alapján az ARFID jelenlétének nagyobb aránya nembináris
nemi identitású személyek körében feltehetően a szintén jelenlevő neurodiverzitás által
meghatározott. Az ARFID szempontjából fontos neurodivergens vonások közül a
szenzoros érzékenységek különösen releváns transzdiagnosztikus jellemzők
lehetnek. Mindhárom esetben (ASD, ADHD és ARFID) szerepel a diagnosztikus
kritériumok között a szenzoros érzékenység. Emellett egyéb, nem neurodiverz személyek
csoportjaiban is megtalálták a szenzoros érzékenységet, például a migrénes fejfájással
küzdők, a szorongásos és depresszív kórképekkel élők és az összes többi, egyéb
evészavarral diagnosztizált személyek csoportjaiban is.
Jelen kutatás alapján elmondhatjuk, hogy a súlyosabb ARFID tünetek az autisztikus és
ADHD-s vonások, illetve a szenzoros érzékenységek magasabb szintjével járnak
együtt. Emellett az is kiderült, hogy amennyiben az autisztikus és ADHD-s vonásokat
kivesszük a képletből, a szenzoros túlérzékenység az egyetlen bejóslója az ARFID
tünetek súlyosságának. Az eredmények alapján a nembináris nemi identitású személyek
esetén sokféle evészavarral kell számolnunk, és az adott személy speciális neurodiverz
vonásai határozhatják meg, hogy melyik evészavar alakul ki. Továbbá a tünetek
kialakulásának módja és a velük együtt járó tényezők változhatnak az idő előrehaladtával.
Például a szenzoros érzékenység szerepet játszhat a korlátozó étrend kezdeti kialakulásában,
de a tüneteket a későbbiekben olyan neurodiverz sajátosságok tarthatják fent, mint például a
kognitív rigiditás, a ragaszkodás a hasonlóhoz, illetve az intenzív érdeklődések jelenléte.
Forrás:
https://jeatdisord.biomedcentral.com/articles/10.1186/s40337-025-01215-z
