Magyar Pszichológiai Társaság LMBTQ+ Pszichológiai Szekció
Interszexuális, vagy röviden interszex állapotoknak nevezzük azon fejlődési utakat, amelyek a fizikai nemi jellegzetességek atipikus fejlődésével járnak. Ezek az állapotok a külső és belső nemi szervek, nemi kromoszómák vagy nemi hormonok átlagtól való eltéréseivel jelentkeznek.
Néhány példa:
• Külső nemi szervek, amelyek nem osztályozhatók egyértelműen férfi vagy női nemi szervekként
• A nemzőszervek hiányos vagy eltérő fejlődése
• A külső nemi szervek és belső nemzőszervek közötti össze nem illés
• Nemi kromoszómák rendellenességei
• Herék és petefészkek eltérő fejlődése
• Nemi hormonok túl- vagy alultermelődése
Az interszex kifejezés eredetileg egy orvosi szakkifejezés volt, melyet interszexuális személyek kezdtek el használni az orvosi környezeten kívül is. Számos szakértő, illetve interszex személy azonban ma már a Nemi fejlődés zavarai (DSDs – Disorders of sex development) megnevezés használatát javasolja, mivel azt pontosabbnak és kevésbé stigmatizálónak ítélik.
Az interszexuális állapotok gyakorisága nehezen megbecsülhető. A hasonló állapotok nincsenek mindig megfelelően diagnosztizálva, a szakértők között sincs mindig egyetértés azzal kapcsolatban, hogy milyen állapotok sorolhatók ide, illetve az állami szervek sem készítenek statisztikákat az interszex személyek számát illetően. Egyes szakértők szerint azonban 1500 megszületett csecsemőre jut egy baba, akinek nemi szervei nem könnyen osztályozhatók egyértelműen férfi vagy női nemi szervekként.
Hátterükben leggyakrabban szindrómák, genetikai eltérések állnak. Ilyen állapot többek között például a mellékvese eredetű férfihormon túlsúly (Congenitalis adrenalis hyperplasia – CAH), ami esetében a mellékvese hormonok túltermelődése okozza a csecsemők nemi szerveinek maszkulinizációját. A Klinefelter-szindróma fiú gyermekeknél fordul elő, esetében a kromoszómakészlet egy plusz X-kromoszómát is tartalmaz, mely általában hiányos maszkulinizációval és egyéb eltérésekkel jár. A lány gyermekeknél előforduló Turner-szindróma esetében pedig éppen hiányos a kromoszómakészlet, két X kromoszóma helyett csak egy van jelen, mely atipikus fejlődést eredményez.
Az interszexuális állapotok nem minden esetben nyilvánvalóak születésnél. Egyes interszexuális állapotok eredményeképpen néhány csecsemő úgy születik már, hogy nemi szervei nem könnyen besorolhatók férfi vagy női nemi szervekként. Ezek az interszex állapotok könnyen felismerhetők születéskor, ilyen például a mellékvese eredetű férfihormon túlsúly. Más fejlődési zavarok, mint például a Klinefelter- és Turner-szindróma nem járnak átmeneti külső nemi szervekkel, így azok nem ismerhetők fel rögtön születéskor. A Klinefelter- vagy Turner- szindrómával élő csecsemőket – úgy mint a tipikusan fejlődő babákat – a külső nemi szervükkel egyező nemhez jelölik ki, eltérő fejlődésük általában serdülőkorban válik nyilvánvalóvá.
Abban az esetben, ha születésnél egy csecsemő nemi szervei nem osztályozhatók egyértelműen női vagy férfi nemi szervekként, orvosi vizsgálatok sora következik. A szakemberek laboratóriumi vizsgálatokat végeznek, hogy megállapítsák milyen fejlődési eltérés állhat emögött. Az interszex állapot pontos felmérése és megállapítása azért is fontos, mert egyes zavarok – mint például a mellékvese eredetű férfihormon túlsúly egyes formái – más panaszokkal is járnak és akár sürgős orvosi figyelmet vagy műtéti beavatkozást is igényelhetnek.
Amennyiben szükséges, az orvosok és szülők az átmeneti külső nemi szervekkel született csecsemő nemének kijelölése során együtt hoznak döntést. Ebben a döntésben több tényező is szerepet játszik. Fontos cél például – amennyiben lehetséges -a termékenység megőrzése, de a megfelelő bél- és húgyólyag működés biztosítása is szempont. A döntés során a szakemberek igyekeznek maximalizálni annak a valószínűségét is, hogy a személy élete során elégedett legyen a számára kijelölt nemmel.
Fontos megjegyezni, hogy az átmeneti külső nemi szervekkel született csecsemőknek nem minden esetben van szüksége műtétre. Egyes esetekben a műtét annak érdekében indokolt, hogy a csecsemő egészségét megőrizzék, de általában nem szükséges, hogy azonnal műtéti beavatkozás történjen annak érdekében, hogy egyértelműbbek legyenek a gyermek nemi szervei. Szülők, orvosok és az interszex személyek különböző véleménnyel lehetnek azzal kapcsolatban, hogy indokolt-e ilyen műtét, milyen módon, illetve hogy milyen életkorban javasolt egy ilyen beavatkozás. Aktuálisan nagyon kevés az olyan kutatás, amely ezen döntésekben segíthetne.
A legtöbb interszex személy elégedett a számára születéskor kijelölt nemmel. Egyes esetekben felmerülhet, hogy nem érzik megfelelőnek a számukra kijelölt nemet, ilyen esetben dönthetnek arról, hogy másik nemhez tartozóként élik életüket.
A szexuális orientációt az interszex állapotok általában nem befolyásolják. A legtöbb interszex személy heteroszexuális, de egyes specifikus interszex állapottal élő személyek nagyobb eséllyel lesznek melegek, leszbikusok vagy biszexuálisak felnőttként.
Akár csecsemőkorban, akár felnőttkorban felfedezett interszexualitás sok kihívással jár az érintetteknek és családjuknak. A nemi fejlődés eltéréseivel kapcsolatos orvosi információk sokszor nehezen érthetőek. Az érintett családok sok esetben élnek meg szégyent, izolációt, haragot vagy depressziót. Interszex gyermekek szülei pedig sokszor bizonytalanok azzal kapcsolatban, hogy milyen életkorban beszéljenek erről gyermekükkel, illetve hogy mennyit áruljanak el neki állapotáról. Szakértők javaslata szerint a szülőknek és egészségügyi szakembereknek a gyermeket életkoruknak megfelelően kell tájékoztatniuk állapotukról, melyhez előnyös lehet pszichológia segítséget kérni.
Forrás: American Psychological Association (APA Task Force on Gender Identity, Gender Variance, and Intersex Conditions)
Fordította és magyar viszonylatokra adaptálta: Magyar Pszichológiai Társaság LMBTQ Szekciója
