Rekvényi Katalin, Vitrai Sára
A kettőnél több szerelmi partnert etikusan magában foglaló kapcsolatokban speciális kérdések és problémák vetődnek fel; ami minden szakember megváltozott hozzáállását, nyitottságát igényli. A poliamor emberek rengeteg különböző féle előítélettel és félreértéssel találkoznak. Ha ezek az előítéletek egy szakembertől jönnek, akitől támogatás és segítséget várnak, az többszörösen is megterhelő lehet, súlyosabb következményekkel járhat. Ezzel a négy részben közölt cikksorozattal szeretnénk ezt megelőzni, és könnyíteni a szakemberek munkáját.
Az első részben a fogalom és jelenség részletes magyarázatát olvashatjuk. A második rész a pszichológusok hozzáállásáról szól (APA irányelvek vs. gyakorlat), a harmadik az egészségügyi, míg a negyedik a gyermekvédelmi rendszerben dolgozó szakembereket hivatott informálni.
1. Mi a poliamoria?
A poliamoria etikus non-monogám kapcsolati forma, ami nem a monogámia ellentéte (legkevésbé ellensége), hanem épp megoldási alternatívát kínál a nem-etikus megcsalás vagy a szériális (egyik kapcsolatból a másikba) monogámia helyett. Egyesek szerint divathullám, mozgalom, vagy épp kötődés-zavar. Másoknak a szabadság megélését jelenti vagy a társadalmi normákkal szembeni kritikát jeleníti meg, vagy egyszerűen egy alternatíva arra, hogy a társ-kapcsolat is megmaradjon és az új szerelem lehetősége is megélhető legyen.
Hol helyezkedik el az emberi kapcsolati formák rendszerében? Lehet-e egyszerre több embert szerelemmel szeretni és hogyan? Milyen etikai kérdések vet fel ez a jelenség? Ezekre a kérdésekre keres választ ez a cikk, a kurrens szakirodalmi háttér vizsgálatával.
Jelenlegi európai keresztény társadalmi berendezkedésünk szerint a normatív párkapcsolati forma a monogámia. A monogámia viszont egyedül a nyugati világban norma, valójában a világ egészét tekintve kisebbségi magatartás – 238 társadalomból mindösszesen 43-ra jellemző (Rubin, 2001, idézi Barker, 2011). Ám az elmélet – ahogy sok más téren – mi felénk sem feltétlenül egyezik a gyakorlattal: sokan még a házasságban élők közül is monogámia helyett a titkos non-monogámia változatos formáit élik: a meginterjúvolt férfiak 60%-a , a nők 50%-a számolt be egy kutatásban arról, hogy már csalta meg a párját. (Vangelisti és Gersenberger, 2004, idézi Barker, 2011) Érdekes adat, hogy a fiatal házasok körében végzett felmérések 40%-ban találták azt, hogy az egyik fél úgy szegte meg a másiknak tett hűségesküt, hogy nem volt tudomása arról, mivel árt a párjának – a hűség fogalmának tisztázatlansága miatt. (Barker, 2011.)
E házasságok esetében nem etikus non-monogámiáról beszélhetünk. Léteznek viszont etikus non-monogám kapcsolatok is, és nem csak az iszlám vagy a mormon vallás keretein belül, hanem a modern nyugati társadalmakba. Ezek közül ez a cikk most a poliamoriára fog kitérni (lásd 1. ábra). (Dittera-Balogh Andrea, 2017.)
A kifejezés a poli (görög: több) és az -amoria (latin: szerelem) szavak összetétele, leggyakrabban többszerelműségnek fordítják. Ez egy új keletű fogalom: 2007-ben került be az Oxford Dictionary-be; és önálló fogalomként 1990 óta létezik. Ekkor alkotta meg és publikálta ezt a kifejezést először a San-Francisco-i Green Egg magazinban egy klinikai szakpszichológus, “Morning Glory” Zell Ravenheart. Az e fogalommal meghatározott kapcsolati (és nem csupán szexuális-) orientáció és identitás kutatása a 2000’-es évek elején került kurrens külföldi szakirodalom fókuszába. (Weitzman, 2006.) Ezt megelőzően a 80’-as években már volt egy kutatási hullám, amiben a szexuálisan nyitott, non-monogám kapcsolatokat kutatták. Magyarországon, bár szép számmal akadnak képviselői, a szakemberek számára szinte (kivétel: Dr Szilágyi Vilmos, 1988. Rekvényi, 2018) ismeretlen a többszerelműség mibenléte. (Arról, hogy hogyan viszonyul a párkapcsolati orientáció a szexuális orientációhoz, vagy éppen a társadalmi nemhez, Vitrai Sára “Testi és társadalmi nem, szexuális orientáció” cikkében olvashatnak. )
Ahogy a fenti ábrán is látható, a poliamoria egy olyan kapcsolati forma, ahol több mint két ember van kapcsolatban, minden szereplő tisztában van a helyzettel és ebbe önként beleegyezik. Ezek a szereplők szerelemmel kapcsolódnak egymáshoz, vagy legalább is törekszenek több, mint szexuális kapcsolat kialakítására. Fontos, hogy minden résztvevőnek egyenlően megvan a szabadsága új kapcsolatokat kialakítani.
Röviden összefoglalva a poliamoria jellemzői és alapelvei a következők (Dittera-Balogh Andrea, 2016.):
- Többpartnerűség: A poliamor ember egynél több személyt szeret.
- Szerelem: Ez az érzelem van fókuszban.
- Szabadság: Minden partner szabad, és szabadon élhet a poliamoriával.
- Önkéntesség: Mindenki önként, saját akaratából dönt a többszerelmű kapcsolat mellett.
- Egyenlőség: A partnerek egyenlők és egymás mellé rendeltek, senki nem rendelkezik hatalommal a többiek fölött.
- Kölcsönösség: Mindenkinek kölcsönösen biztosítottak a jogok, és ugyanígy vonatkoznak rájuk a kötelezettségek is.
- Őszinte kommunikáció: A többszerelműségről és a kapcsolatokat érintő információkról őszintén kommunikálnak egymással.
- Etikus eljárás: A partnerek törekszenek arra, hogy jól, szeretettel bánjanak egymással, és betartsák azt, amiben közösen megállapodtak.
- Együttműködés: A párkapcsolatok egymást támogatva igyekeznek működni, illetve egymásra épülnek a párkapcsolat-rendszerben.
- Erőszakmentesség: A konfliktusokat nyer-nyer helyzetekre törekedve, asszertívan igyekeznek megoldani, és konszenzusra törekszenek.
A poliamoriát egyrész az etikus monogám- másrészt az etikus non-monogám kapcsolatok viszonylatában is érdemes megvizsgálnunk. Ehhez Sternberg klasszikus elméletét (1988) szeretnénk használni, ami szerint az alábbi komponensek metszetében található a jól működő (etikus monogám) párkapcsolat:
- Elköteleződés: kognitív komponens, ami azt határozza meg, hogy a pár együtt kíván maradni (vagy sem).
- Intimitás: a közelség mértékét határozza meg, ami a kölcsönös bizalom, elismerés, és érzelmi kötelék erőssége határoz meg.
- Szenvedély: a másik iránti vágyakozás, szexuális vonzódás, érzelmi intenzitás mértéke.
Elmélete szerint ezek alkotóelemei lehetnek különböző arányban jelen, de mind szükségesek egy jó párkapcsolathoz. Mindezek az alkotóelemek megvannak a jól működő poliamor kapcsolatokban is.
A poliamoria – ahogy említettük – az etikus non-monogám kapcsolatok körébe tartozik. Elkülönül a nem etikus (azaz nem kölcsönös beleegyezésen alapuló) non-monogámiáktól (megcsalás, kényszerített többnejűség). A leggyakoribb és legismertebb etikus non-monogám kapcsolati típusok: a szexuálisan nyitott házasság/kapcsolat (angolul: sexually open marriage, SOM), az etikus swinger és a poliamor. Ezeket fontos különválasztani, és definiálni.
- Swinger kapcsolat: érzelmileg zárt (monoamor, azaz egy partner iránt elkötelezett, gyakran házaspár) de szexuálisan nyitott emberi kapcsolat, ami jellemzően ilyen céllal működtetett klubokban, szexpartikon vagy csoportos szex célú privát házibulikban valósul meg. A swinger kapcsolatban lévő emberek eklubokon, szex-célú összejöveteleken kívül semmilyen, vagy csak laza baráti kapcsolatot tartanak fent egymással. Az érzelmi involválódás tiltott. A swinger kapcsolatokban nincs elköteleződés, és nincs intimitás (a szó sternbergi értelmében véve) de van szenvedély.
- Nyitott kapcsolat, nyitott házasság, SOM: Olyan érzelmileg elkötelezett kapcsolat, ami megengedi a szexualitás megélését ezen kívül is. Ebbe (a swingerrel ellentétben) beleférhet az állandó szexpartner, azaz szeretővel való kapcsolat is, sőt, a házasságon/báziskapcsolaton/primer kapcsolaton kívüli szerelem is – ezért a nyitott kapcsolat erős átfedést mutat a poliamoriával. A SOM -ban van szenvedély, lehet intimitás, de nincs elköteleződés a „külső kapcsolat” felé.
- Poliamoria: többszerelműség, több partner iránti érzelmi elköteleződés, ami magában foglalhatja, (de nem alapfeltétele) a velük való nyitott szexuális kapcsolatot is. A poliamoriában, többszerelműségben definitíve alapkövetelmény az intimitás, és az elköteleződés, a szenvedély pedig valószínűsíthető. (Sheff, 2014.)
Mi motivál valakit egy poliamor kapcsolat kialakítására? Ahogy beszélhetünk szexuális orientációról, úgy létezik párkapcsolati orientáció is, amely arra vonatkozik, hogy “hogyan van jól szeretve” valaki. Egyesek számára a monogámia a természetes, másoknak a poliamoria. Fontos szemléletbeli különbség a két kapcsolati berendezkedés között, hogy egy poliamor számára a szeretet nem szűkös erőforrás, vagyis nem lesz belőle kevesebb, attól, hogy több ember kap belőle. A monogám emberek is egyetértenek azzal, hogy a szeretet végtelen, ám számukra a romantikus szerelem a definitíve kizárólagos.
Egyik megközelítés sem “jobb” vagy “rosszabb” a másiknál. (Mogilski JK., Memering SL., Welling LL., Shackelford TK. 2017) Mi több, a poliamor kapcsolatokban alkalmazott alapelvek, – mint a közösen hozott szabályok és a folyamatos, őszinte kommunikáció – egy monogám kapcsolatban is jelen vannak ideális esetben, annak minőségét is növelik (abból a szempontból, hogy a benne lévő felek elégedettsége nő). Ezekhez a közös szabályokhoz képest egy poliamor kapcsolatban új/egyedi értelmet nyer a hűség, a megcsalás, vagy éppen a féltékenység fogalma. (Weitzman, 2009.) További tisztázó kérdések ezekről a fogalmakról az ajánlott irodalmi jegyzékben olvashatóak.
Kiemelnénk, hogy egy ember párkapcsolati orientációja nem mindig egyezik a párkapcsolati gyakorlatával, vagyis egy poliamor beállítottságú ember is lehet éppen monogám kapcsolatban, vagy épp szingli élethelyzetben. A valóságban nem minden ember van kapcsolatban, szerelmes és él szexuális életet egyszerre. Minden kapcsolat más, a bennlévők igényeitől függően. (Grunt-Mejer, K. & Campbell, C. (2015)
Egy ilyen kettőnél több partnert magába foglaló kapcsolatban új/más jellegű kérdések és problémák vetődnek fel, amely az érintett szakemberek – legyen az pl. pszichológus, orvos vagy pedagógus – megváltozott hozzáállását, nyitottságát igénylik.
(Irodalomjegyzék: ld. Sorozatunk 4. záró része után)
Szerzők:
Rekvényi Katalin – szexuálpszichológiai szakpszichológus, elérhetősége: pszichologushaz@gmail.com
Vitrai Sára – gender kutató, oktató, szabadúszó író, elérhetősége: sara.vitrai.business@gmail.com
Kép: Pixabay
